A szamosi Héraiont az ókori görög világ egyik legnagyobb és legjelentősebb vallási szentélyének tartották. Szamosz szigetén, az ókori várostól mintegy 6 km-re délnyugatra, egy mocsaras területen, az Imbraszosz folyó közelében feküdt.

A szentélyt Héra istennőnek, Zeusz feleségének szentelték, a területen épült archaikus templom pedig az első volt a gigantikus, szabadon álló ión templomok közül. A helyszín gazdag történelme és kulturális jelentősége miatt 1992-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Látogatás a szamoszi Héra templomban

A szamoszi Héraion története

Fontos földrajzi fekvésének köszönhetően az Égei-tenger keleti részén, valamint Kis-Ázsia partvidékével való biztonságos kapcsolatainak köszönhetően Szamosz már az őskortól (i. e. 5. évezred) kezdve Görögország egyik legfontosabb politikai és kulturális központjává vált. Az első település kialakulása az i. e. 10. században gyökerezik, amikor az ióniai görögök gyarmatosították.

Szamosznak már a Kr. e. 6. századra sikerült a Földközi-tenger keleti részén jelentős tengeri hatalommá válnia, ugyanakkor szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn Iónia és Trákia partvidékével, sőt a Földközi-tenger nyugati partvidékének népeivel is.

A szamoszi Héra-kultusz középpontjában az istennő születése állt. A hagyomány szerint Zeusz jövendőbeli felesége a lígoszfa alatt született, és a Toneia (a kötés) nevű éves szamoszi fesztiválon az istennő kultikus képét szertartásszerűen lígoszágakkal kötötték össze, majd a tengerbe vitték, hogy megtisztítsák.

Az első Héra-templomot a Kr. e. 8. században építették, a szentély pedig a 7. század végén érte el első virágzó korszakának csúcspontját.

Ebben az időszakban számos fontos eseményre került sor, mint például a Hekatompedos II. templom, a kolosszális Kouroi, a déli stoa és a Szent Út építése, amely az egész komplexumot Szamosz városával kötötte össze.

Az építkezés második szakasza a Kr. e. hatodik század második negyedében zajlott, a monumentális oltár, a Rhoikos templom, valamint az északi és déli épületek kialakításával.

A zsarnok Polikratész uralkodása alatt Szamosz az égei-tengeri térség nagyhatalmává vált, és a szentély a monumentalizáció új hullámán ment keresztül, amikor egy nagyobb templom váltotta fel a Rhoikos templomot.

A klasszikus korban az athéniak Szamost birodalmukba olvasztották, és a szentély tevékenysége szinte teljesen megszűnt. A szigeten a Héra-tisztelet hivatalosan Kr. u. 391-ben szűnt meg, amikor Theodosiosz császár rendeletileg betiltott minden pogány szertartást.

Látnivalók a szamoszi Héraionban

A szentély története több mint egy évezredre nyúlik vissza, a helyszínen számos templom, számos kincstár, sztoa, út, számos szobor és egyéb műalkotás található.

Héra temploma

A nagy Héra-templom (Héraion) a Kr. e. 8. században épült, majd ezt követi a monumentális templomok sora, amelyeket ugyanazon a helyen, az oltártól nyugatra építettek.

A helyszínen épített első templomot "Hekatompedosz"-nak nevezték, mivel 100 láb hosszú volt. Hosszú, keskeny alakú volt, és vályogtéglából épült, míg azt nem tudni, hogy létezett-e kívülről körbefutó peripterális oszlopsor.

Kr. e. 570-560 körül egy másik templom építése kezdődött, amelyet Rhoikos és Theodoros építészek terveztek, és amely a "Rhoikos-templom" néven ismert. Ez az építmény körülbelül 100 méter hosszú és 50 méter széles volt, és 100 oszlop támasztotta alá.

Az elülső oldalon egy négyzet alaprajzú, tetővel fedett prónaosz állt. Ez volt az első hatalmas ióniai templom, amely nagyon hasonlított az efezusi Artemisz-templomra.

E templom lerombolása után ugyanezen a helyen egy még nagyobb templomot emeltek, amelyet "Héra istennő nagy temploma" néven ismertek, és amelyet a híres szamoszi zsarnok, Polikratész uralkodása alatt, a Kr. e. 6. században építettek.

A templom 55 méter széles és 108 méter hosszú volt, és 155, egyenként 20 méter magas oszlopból álló perisztil vette körül.

Összességében a szamoszi Héraion alapos tanulmányozása alapvető fontosságúnak tekinthető a klasszikus építészet mély megértéséhez és megbecsüléséhez, mivel innovatív stílusa nagy hatással volt a templomok és középületek tervezésére az egész görög világban.

A szent út

A 6. század eleje körül először lefektetett Szent Út egy út volt, amely Szamosz városát kötötte össze Héra szentélyével. Központi szerepet játszott a vallási körmenetekben, és értékét az útvonalat körülvevő számos áldozati felajánlás bizonyította. Ma az út a Kr. u. 3. században történt újraburkolásoknak köszönhetően látható.

Az oltár

Az első oltárépítmény az i. e. 9. században épült. Többször átépítették, végső monumentális formáját a 6. században érte el. Téglalap alakú volt, nagyjából 35 méter hosszú, 16 méter széles és 20 méter magas. A nyugati oldalon egy lépcsőt alakítottak ki, amely a tetején lévő lapos emelvényre vezetett, ahol állatáldozatokat mutattak be, főként felnőtt teheneket. Az oltárnak volt egyúttalgazdagon díszítették a körülötte futó virág- és állatdomborművek.

A Stoa

A Déli Stoa a Kr. e. 7. század végén épült, ugyanabban a monumentalizációs hullámban, amikor a Hekatompedos templomok és a Szent Út épültek. 60 méter hosszú, vályogtéglából és fából épült. Az Északi Stoa a Kr. e. 6. században épült, a Déli Stoa helyére, amelyet ugyanebben a században lebontottak.

Szobor

A szentélyt és az ókori várost pompás minőségű szobrokkal díszítették, amelyek Szamoszt a szobrászat egyik legnagyobb központjává tették az ión világában. E műalkotások többsége kouroi, meztelen fiatal férfiakat ábrázoló nagyméretű szobrok, vagy korai, hasonló méretű, de fátyolos fiatal nőket ábrázoló szobrok.

Az egyik leghíresebb szobor a szamoszi Kourosz, amelyet a Kr. e. 6. század elején készítettek, és amely körülbelül háromszoros életnagyságú. Úgy tűnik, hogy ezeket a műalkotásokat gazdag szamoszi arisztokraták szentelték templomoknak, akik gazdagságukat és státuszukat kívánták tudatosítani.

Információk a látogatók számára

A szamoszi régészeti lelőhely a sziget délkeleti részén található. Autóval könnyen megközelíthető. A lelőhely kedd kivételével minden nap 08:30 és 15:30 között látogatható. A belépőjegy ára 6 euró.