Arachne mítosza a pókok ókori görög eredettörténete!

Mint a különböző növények és állatok legtöbb eredettörténete, az első pók eredetileg ember volt, és a neve Arachne - a görög 'pók' szó - volt. Érdekes, hogy a mítosz is úgy olvasható, mint egy mese, egy allegorikus történet, amelynek célja, hogy a közönséget erkölcsre vagy viselkedésre és annak következményeire tanítsa.

Arachne története a görög mitológiából

Ki volt tehát Arachne, és hogyan változott pókká?

Arachne egy fiatal lídiai nő volt, egy híres textilfestő, Idmon lánya. Pici lányként megtanult szőni, és már kezdőként is azonnal megmutatkozott a tehetsége. Ahogy nőtt, évekig gyakorolta és dolgozott a mesterségén.

Arachne olyan tehetséges és elhivatott szövő volt, hogy feltalálta a vásznat. Olyan jól tudott szőni, hogy a szövetén lévő képek olyan tökéletesek voltak, hogy az emberek azt hitték, valódiak.

Arachne büszkeségét a figyelem, a hírnév és a szövéséért érzett rajongás olyannyira megnövelte, hogy elbizakodottá vált. Amikor a nézők isteni tehetségét az istenek, különösen Athéné, a szövés istennőjének ajándékának nevezték, ő gúnyolódott a gondolaton.

"Az én tehetségem nem az istenektől származik, sem Athénétől."

A tömeg elborzadva kapkodta a levegőt, mert az istenekkel szembeni szemtelenség gyakran vonta maga után a haragjukat. Az egyik rajongója sürgette, hogy vonja vissza.

"Kérd meg Athénét, hogy bocsássa meg merészségedet - mondta a rajongó -, és talán megkímél téged.

De Arachne ebből semmit sem akart.

"Miért kérnék tőle bocsánatot?" - kérdőre vonta. "Még nála is jobb szövő vagyok. Hogyan lehetett volna az én tehetségem az ő ajándéka, ha én jobb vagyok?".

Ekkor erős fényesség támadt, és Athéné megjelent előtte és a nézők előtt.

"A szemembe mondod ezeket a dolgokat, kislány?" - kérdezte Arachne.

Arachne bólintott: "Úgy lesz, istennő. És a szavaimat a tetteimmel is bizonyítom, ha akarod! Szövőversenyt rendezhetünk!"

Athéné elfogadta a kihívást. Az istennő és a halandó leült szőni. Az emberek egyre többen gyűltek össze, hogy megnézzék a csodálatos látványt. A szövés napokig tartott, míg végül Arachne és Athéné is elkészítette a faliszőnyeget, amelyen az istenek jelenetei voltak láthatóak.

Athéné faliszőnyege volt a legtökéletesebb dolog, amit halandó szem valaha is látott. Istennőként a fonal, amit használt, magából a föld szövetéből származott. Az Olümposz hegyén lévő isteneket teljes pompájukban ábrázolta. Mindegyiküket dicsőségben ábrázolta, hősies tetteket végrehajtva. Olyan élethűek voltak, hogy még a felhők és az égbolt is háromdimenziósnak és tökéletes színűnek tűnt. Senki nem hitte, hogyArachne képes lenne felülmúlni egy ilyen makulátlan dolgot.

De Arachne magabiztos maradt, és kibontotta a saját kárpitját, és hagyta, hogy az Athénéra boruljon.

Az emberek megint csak ziháltak, mert nem hittek a szemüknek. A faliszőnyeg isteni volt. Athéné meglepődve látta, hogy bár halandó fonalakat használt, a jelenetek mégis élénkek, élethűek és erőteljesek voltak. Arachne is négy különböző jelenetben ábrázolta az isteneket, amelyeket gyönyörű minták választottak el egymástól.

De volt egy nagy különbség.

Arachne isteneiben nem volt dicsőség, nem volt erény, nem volt kedvesség. A jelenetek, amelyeket Arachne ábrázolni akart, olyan jelenetek voltak, ahol az istenek a legkisebbek, a legrészegebbek, a halandókkal szemben a legmocskosabbak voltak (alternatívaként azt mondják, hogy Zeuszt és a nőcsábászkodását ábrázolta). Hogy a bajt tetézze, a kárpit még Athéné isteni szemének is hibátlan volt. Az általa ábrázolt jelenetek részletessége és bonyolultsága olyan volt, hogysokkal jobb volt, mint Athénéé, és így Arachne kárpitja volt a jobb a kettő közül.

Ez meglepte Athénét, és feldühítette. Nemcsak, hogy Arachne jobb volt nála, de még az isteneket és hibáikat is ki merte nevezni, hogy mindenki láthassa! Az ilyen sértést nem tűrhette el. Athéné nagy, félelmetes dühében darabokra tépte a faliszőnyeget, összetörte a szövőszékét, és háromszor megverte Arachnet, mindenki előtt megátkozta.

Arachne megdöbbent és megszégyellte magát, és kétségbeesésében elszaladt. Nem tudta elviselni a történteket, ezért felakasztotta magát egy fára. Ekkor Athéné pókká változtatta - egy szőrös, nyolclábú kis lénnyé, aki a saját hálójánál fogva lógott egy fáról. Most már pókként Arachne azonnal felszaladt a hálóra, és elkezdett még többet szőni.

"Mostantól kezdve és mindörökké így lesz ez veled és a tieiddel" - mondta Athéné. "Örökké szőni fogod a remekműveidet, és az emberek elpusztítják őket, amikor meglátják".

És így jöttek létre a pókok a világban.

Miről szól Arachne története?

Arachne és Athéné mítosza egy elrettentő mese: arra figyelmezteti az embereket, hogy ne próbáljanak meg versenyezni az istenekkel, mert ez csak a pusztulásukat eredményezheti.

Ez egyúttal intő példaként is felfogható az elbizakodottság és a büszkeség mint bűn ellen: még ha valakinek nagy a tehetsége, ha az illető elbizakodott és tele van büszkeséggel, akkor valószínűleg hamarosan végzete következik.

A modernebb közönség szemszögéből nézve Arachne és Athéné összecsapása elvontabb módon is értelmezhető: egyesek számára az elnyomó hatalom és a dacos lázadó közötti küzdelmet tükrözheti, annak minden következményével együtt, ha a lázadó túlságosan magabiztos, vagy ironikus módon túlságosan bízik az eljárásokban, amelyek nem tudnak ellenállni a hatalom erejének.

Hiteles-e Arachne története?

Bár Arachne és Athéné története az ókori Görögországból származik, a legkorábbi beszámoló az ókori Rómából származik. A költő Ovidius írta, Augustus uralkodása idején.

Ez felvet néhány problémát!

A fő probléma az, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy az eredeti ókori görög mítosz így mesélte el Arachne sorsát. Általános tendencia volt, hogy a római szerzők az ókori görög isteneket kevésbé isteninek és igazságosnak ábrázolták, mint római társaikat (ez látható abban, ahogyan az isteneket és a görögöket az Aeneisben ábrázolják az Odüsszeiához vagy az Iliászhoz képest).

De még ha nem is vesszük figyelembe ezt a tendenciát, és úgy véljük, hogy Ovidius nem az ókori görög istenekről alkotott képet akarta aláásni, akkor is jó esély van arra, hogy a mítoszt azért írta meg úgy, ahogyan megírta, hogy politikai kommentárt fűzzön hozzá.

Augustus uralkodása idején Ovidiust száműzte Augustus az általa kikényszerített művészeti szigor és cenzúra során. Így lehet, hogy Ovidius Augustust akarta kritizálni azzal, hogy az Arachne-mítoszt ilyen módon mesélte újra. Tekintettel arra, hogy Ovidius idejében a költőket "szövőnek" is nevezték, nem nehéz kapcsolatot találni e történet, Ovidius száműzetése és Augustus taktikájának rosszallása között.

Ennek ellenére lehet, hogy Ovidius valóban hűen írta le a mítoszt.

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!